Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csöndes sorok lehajtott fejjel

2008.01.26

Csöndes sorok lehajtott fejjel

 

Éjfélre szült az anyám, hajnalra
meghalt, elvitte a láz és én a
mezőkön szülő erő anyákra
gondolok cifra szavakkal.

 

 Apámat éjjel elvitte egyszer
a kórházi ágyról, szájtátó
orvosok közül a gon; akkor
ott hagytam a vörös szemű
embereket, egyedül éltem
és élek a házakon kívül
régóta már.

 

Az őseimet elfelejtettem,
utód nem lesz, mert nem akarom,
kedvesem meddő ölét ölelem
sápadt holdak alatt és nem tudom
elhinni néki, hogy szeret.

 

Néha csók közben az hiszem, hogy
rossz ő, pedig meddő csak és
szomorú, de szomorú vagyok
én is és ha a hajnalban a
csillagok hívnak, egymást karolva
mégis, együtt indulunk ketten
a napfény felé.

                 
                            Radnóti Miklós