Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


skizotíp személyiségzavar

2008.01.27

Skizotípiás személyiségzavar

Hűvös, igen nehezen megközelíthető. Viselkedése különc, nemegyszer bizarr, bizalmatlan, gyanakvó. Gondolkodása furcsa, ködös, sejtelmes, mágikus, misztikus elemekkel (telepátia, szellemek) tarkított, beszéde bizonytalan, többféleképpen értelmezhető, homályos megfogalmazásokkal teli. Öltözködése szokatlan, extravagáns, környezetébe nem illő, egész személye valamiféle megfoghatatlan elvontságot tükröz.

 

 

Ha Ön skizotip személyiségzavarban szenved, akkor nehezen tűri az intim kapcsolatokat. Többnyire, különösen idegenek között, mélységes szorongást érez, ami abból ered, hogy attól tart, mások megítélik Önt vagy elvárásaikat Önre akarják erőltetni.

 

Következésképpen nehezére esik, hogy közeli emberi kapcsolatokat létesítsen és tartson fent.
A skizotip személyiségzavarban szenvedők mélységesen rosszul érzik magukat más emberek között, szoronganak, és végső soron gondolkodásuk is eltorzulhat. Az ilyen emberek például úgy érezhetik, hogy valaki más is jelen van a szobában, vagy azt képzelhetik, hogy mások róluk beszélnek.

A skizotip zavarban szenvedők magatartása gyakran nyilvánvalóvá teszi szociális szorongásaikat. Például homályosan fogalmaznak, túlzásokban, metaforákban, klisékben beszélnek, maníros megjelenésük és viselkedésük meglehetősen furcsának és ellenszenvesnek tűnhet. Nehezükre esik, hogy mindennapi csevegésbe elegyedjenek, többnyire mereven, ügyetlenül és feszülten reagálnak.

 

Ő a "csodabogár" ,az "elvarázsolt" figura.Megjelenése furcsa, excentrikus, feltűnően eltér az átlagtól, sokszor bizarr. Gondolkodása elvont, csökkent a realitásérzéke, például nagy jelentőséget tulajdonít a telepátiának vagy a mágneses terek érzékelésének, mágikusságnak. Ez az alcsoport sok szakember szerint közel áll a skizofréniához.

 

Szkizotip személyiségzavar: a beteg társas közegben átélt szorongása miatt képtelen arra, hogy szoros barátságot létesítsen, különc magatartást mutat, beszéde furcsa, elvontsága miatt sokszor érthetetlen, öltözködése szokatlan és meglepő. Gyanakvó, vonatkoztatásos, furcsa gondolatai vannak (pl. telepátia), szokatlan percepciós tapasztalatokról számol be (elhalt ember jelenik meg előtte). Közel áll a szkizofréniához, Bleuler latens szkizofréniának írta le.

 

 A skizotípusos személyiségek a skizoid személyiségekhez hasonlóan társadalmilag és érzelmileg elkülönülnek. Emellett gondolkodásuk, érzékelésük és kommunikációjuk párhuzamokat mutat a skizofrén betegekkel. Habár néhány skizofrén betegnél a megbetegedés előtt skizotípusos személyiség tapasztalható, a legtöbb esetben skizofrénia nem alakul ki. Néhány esetben a betegen mágikus gondolkodás jelei tapasztalhatók, azaz úgy gondolja, valamilyen gondolat vagy cselekvés irányítást biztosíthat valami vagy valaki felett. Például a beteg úgy véli, árthat valakinek azáltal, hogy dühös gondolatai vannak. A skizotípusos személyiségeknél paranoid gondolatok is előfordulhatnak.

 

 

 

A skizotípiás személyiségzavar tüneti kórképe nagy hasonlóságot mutat a skizofréniával. Valószínű, hogy skiztíp személyiségzavar is elsődlegesen genetikus meghatározottságú. A skizotíp személyt az érzelmi élet beszűkültsége, az érzelmi válaszok inadekvátsága jellemzi. A pozitív érzelmek átélésére, kifejezésére képtelen, de paranoid félelmei, ganakvó, bizalmatlan, rendkívül érzékeny emberré teszik. A társas helyzeteket komoly stresszként éli meg. Már az emberek puszta jelenléte is feszültté, szorongóvá teszi. Ha mégis ilyen helyzetbe kényszerül átmeneti pszichotikus állapot vagy tartós elmebetegség (skizofréniaí) alakulhat ki. Érzékelése, észlelése, gondolkodása szokatlan. Beszédét, viselkedését különcségek jellemzik. A bizarr percepciók mellett szokatlan képzelt betegségek (hipochondria), testi tünetek is jelentkezhetnek. Gondolkodásában is megjelenik  a bizarrépia, furcsa hiedelmek. A gondolkodás zavara nyomon követhető a beszéd és viselkedés szokatlanságaiban. A skizotíp személyiségzavaros beszéde sejtelmesen elvont. Előszeretettel használ metaforákat, többértelmű kifejezéseket. A skizotíp személyiségzavaros gondolatai rosszul követhetők nehéz azokhoz kapcsolódni, az ilyen betegekkel beszélgetni. Mindemellett viselkedésében, öltözködésében is feltűnő, különc. Céltalanul sodródik, gyakran a társadalom perifériáján él. Az emberektől való eltávolodása miatt az életéből hiányzik az a visszajelzés, ami elősegítheti az irreális gondolatok korrekcióját. Ezért gondolkodása, viselkedése egyre bizarrabbá válik.

1. Általános megjegyzések:

  • Feltűnő vislkedési, gondolkodási, észrevevési szélsőség
  • Hasonlítanak a skizofréniára, de tünetei kevésbé súlyosak / súlyosságát tekintve a borderline- hoz és a paranoidhoz áll közel
  • Skizoidot, az elkerülőt és a skizotípiást egyaránt a közelség- intimitás kerülése, a társas kapcsolatok szegénysége jellemzi, ill. egyfajta autisztikus gondolkodás
  • A fenti 3 közül a skizotípiás a legsúlyosabb: értelmetlen tevékenységek jellemzik, befelé fordul, a társadalom perifériáján él, emiatt nem éri elég korrektív hatás ahhoz, h. autisztikus gondolkodását kiigazíthatná.
  • Értelmetlen, céltalan, bizarr dolgokat gondol és művel

 

2. Történeti és elméleti előképek:

  • A skizotípiás címke az 50- es évekig nem fordult elő
  • A skizofrénia az a szindróma- prototípus, aminek a skizotípiás személyiségzavar egy hígabb, nem pszichotikus variánsa

 

 

  • Willis: megfigyelte h. fiatal egyének, akik élénkek és tehetségesek, serdülőkorukban bezárkóznak és idétlenek lesznek
  • Morel: gyógyíthatatlannak tartotta a fentihez hasonló eseteket; az agy fejlődési zavarának örökletes okaival magyarázta. A betegséget dementia praecox- nak nevezte el. / korán kezdődik, gyors lefolyású /
  • Kahlbaum & Hecker: mentális deteriorizáció két másik formáját írta le:
    1. hebefrénia: serdülőkorban kezdődik, hirtelen változó kedélyhullámzással, amit pszichés funkciók gyors romlása követ; kialakul a megváltozhatatlan hanyatlás.
    2. kataton: a személy az érzékszervi benyomásokra nem reagál, némán, mozdulatlanul ül. Ezek a tünetek organikus agyi megbetegedésre utsalnak.

§      Kraepelin: a dementia praecoxot és a hebefréniát szinonímának tekintette. Szerinte a katatónia, a hebefrénia és biz. paranoid zavarok biológiai- organikus okokra vezethetők vissza. Melyek korán fellépne, és gyógyíthatatlanok. A hanyatlás mellett / gondolkodás + érzelmi élet is érintett / a negativizmus, a szetreotíp viselkedés, a hallucinációk, kuszaság, ill. a téveseszmék is jellemzőek.

§      Bleuler: a dementia praecoxos betegek gondolkodása minőségileg mások,  bonyolultabbak, mint egyéb organikus betgségben / pl.: anyagcserezavarokban / Jó részüknél a betegség felnőtt, és nem serdülőkorban kezdődött. / tehát a demnetia praecox elnevezés megtévesztő, mert nem korán alakul ki, és kevésbé súlyos /.

        1. Szerinte az elsődleges tünetek: az asszociációs kapcsolat szétfoszlása, az affektív élet és az értelem kapcsolatának megtörése, ambivalencia, a valóságtól való elszakadás. Kraepelinhez hasonlóan ő is úgy vélte, h. a skizofrénia kül. zavarok gyűjtőfogalma, ahol az alapot aó fogalom közös; idegrendszeri patológia.
        2. szekunder tünetek: hallucináció, téveseszmék. Ezek összefüggnek a beteg egyéni tapasztalatával, az alapbetegséghez való alkalmazkodásával.

Nem zárta ki a pszichogén okokat, de úgy vélte, h. önmagukban nem lehetnek a betegség okozói.

§      Meyer: a dementia praecox nem organikus betegség, hanem megterhalésekre bekövetkező maladaptív reakció. / mely előrehaladó állapotban elfajult szokásokhoz vezethet / A tünetek az egyensúly helyreállítását célzó abortív és önsors rontó erőfeszítések végtermékei. M. ezt a kórállapotot paregasia- nak nevezte, ami megjelenhet hígabb, nem pszichotikus alakban is 6 hallucinációk, téveseszmék és deteriorizáció nélkül is /. Meyer osztozik a Bleuler által is említett nézeten, mely szerint az alkati defektus kedvezőbb körülmények esetén egy kevésbé ellehetetlenült személyiséggé is alakulhat, mely ne klinikai szintű skizofrénia. Ez a nem klinikai szintű skizofrénia elnevezés a későbbi skizotípia előfutára.

Léteznek nem elfajuló intermedier esetek, ezt később Kraepelin is belátta, az autisztikus személyiséget tekintette annak.

§      Langfeldt és még mások is ennek ellenére megmaradtak a régi nézőpont mellett, csak azokat tekintették skizofréneknek, akik véglegesen dekompenzáltak. Ez az ún. processzuális típus. Azokra akik viszont nem deterioráltak, bevezette a skizofreniform jelzőt.

§      Zilboorg: nem pszichotikus skizofrén betegeket ambuáns skizofréneknek nevezte, akiknél az alapvető skizofréniás folyamat egy kevésbé előrehaladott formában megállt. A terminális jelenségek / hallucináció, téveseszme / ugyanis csak az  előrehaladott formákban található meg. Az ambuláns betegek ritkán kerülnek hospitalizációra, látszólag uúgy élnek, mint minden normális ember, DE idegenül kötődnek a világhoz és az emberekhez, ill. önmagukhoz is / mint egyfajta árnyalakhoz /. Az affektív élet kiszikkadása csak látszólagos, melynek oka: nem törődnek az élet történéseivel.

§      Rapaport: a prepszichotikus csoportot két kategóriára osztotta:

            1. gátolt / v. beszűkült /: gondolatelakadások, gátlásos visszahzódás, szorongás, elidegenedés érzések, inkompetencia, az affektusok gátlása és a nemiséggel való foglalatoskodás jellemzi.
            2. overideational / v. képzelgő / : szokatlanul gazdag fantázia, kényszeres gondolkodás, kényszerképzetek, önmagukkal való elmélyült gondolkodás, introspekció jellemző.

§     Schafer: tovább finomította a prepszichogén csoport differenciálását:

1.      skizoid karakter / a mai skizoidnak felel meg /

2.      incipiens skizofrénia / közeli pszichotikus kitörést jelez /

3.      skizofrén karakter / a DSM III- R skizotípiás karkteréhez hasonlít sok tekintetben /

§         A latens skizofréniát először Bleuler használta; a kataton és paranoid tünetek elrejtésére utalt., de diagnosztikus entitásként Federn és Bychowski fogalmazta meg. Ők olyan betegekre használták ezt a fogalmat, akik neurotikus manifesztációba rejtik mélyrehatóbb problémájukat. A primér folyamatok könnyen kerülnek át gondolataikba, emiatt beszédük sűrített, szegénye, homályos.

§         Ezen neurotikus köntösű skizoid jellegű betegségről egvilágosabban Hoch és Polatin írt, akik pszeudoneurotikus skizofréniának nevezték. Szerintük ez átcsaphat a klinikai pszichózisba, mégis ált. megmaradnak halványabb, ambuláns jellegüknél. Deskriptív vonásaik: hűvös, feszes, hiperszenzitív, kis frusztrációt nehezen viseli, a komolyakat nem veszi tudomásul. Legfontosabb tüneteik: a pananxietás, panneurózis, panszexualitás, azaz: mindent átható szorongás jellemzi, ill. a neurótzis szinte minden elképzelhető tünete megvan és jellemző még a sok számú szexuális gondolatok jelenléte. Egy részüknél pszichotikus epizódok is megjelenhetnek, melyek rövid ideig tartanak, ún. mikropszichózisok. Három jellemzőjük: a hipochondriás gondolatok, a vonatkoztatások és a deperszonalizációs érzések.

§         Rado: a skizotíoiás címkét ' 50 óta használja. Két örökletes deficitet emelt ki:

1.      az integratív örömdeficitességet, ami lelassítja és akadályozza a pszichodinamikus integrációt / emiatt nem lesz elég koherens cselekvő én, nem elég jól integrált a szexuális működés, romlik az érzelmi adok- veszek / .

2.      és a proprioceptív diatézist: tovább rontja a cselekvő én összetartottságát / gondolkodási zavarhoz vezethet / önbizonytalansához és a különcség érzéséhez vezethet.

A skizoadaptáció kiegyenlítésére három eszköz használható:

1.      a szűk örömképesség megfelelő kihasználása

2.      az alkalmazkodást igénylő helyzetek áttolása másra, ill.

3.      a korlátozott örömérzések érzelmileg ne töltött gondolatokkal való helyettesítése

§         Meehl: leírta, h. az örökletes neurális integráiós defektus - melyet ő skizotaxiának nevezett - hogyan alakul skizotípiává. Meehl szerint a skizotaxia, skizotípia és a skizofrénia egy fogalmi kategóriába tartozik. Minden skizotaxiás személyiségorganizációja a társas tanulás helyzetein keresztül válik skizotípiássá, de többségük kompenzált marad.  Kisebb részük azonban, akik hajlamaik, ill. a környezet káros hatásai / skizofrenogén anya / klinikai skizofrén lesz.

§         Kety, Rosenthal, Wender, Schulsinger: a skizofrénia genetikailag megalapozott, változatos fenotípusai vannak, melynek genetikai, ill. környezeti okai is lehetnek. Négy variánst írtak le, melyeket skizofréniának, v. ahhoz közeli állapotnak kell tekinteni:

1.      krónikus skizofrénia = Kraepelin dementia praecoxával, melyet rossz prepszichotikus adaptáció, progresszív deteriorizáció, ill. elsődleges tünetek jellemeznek.

2.      akut skizofréniás reakció: a váratlan dekompenzációt külső történések okozzák, tünetileg inkább a másodlagos tünetek jellemzik & hosszú távú a prognózisa.

3.      border- line skizofrén: / ez olyan, mint a DSM III-R skizotípiás személyisége /

4.      skizotíp személyiség / ez áll a legtávolabb a skizofréniától., a legjobban pedig a a DSM III- ban leírt skizoid kórképre hasonlít / Bizarr kommunikáció, viselkedés, gyanakvás, ill. szociális elszigeteltség jellemző rájuk.

 

3. Klinikai kép:

Viselkedési jegyek:

§         visszahúzódók, modoruk apatikus, kevésbé örömképesek

§         a passzív skizotípiások elég jól ismerik az életet és tudják, h. mások képesek örülni, bánkódni és izgulni, ők viszont üresek és gátoltak. Ezért vágynak egy kis kapcsolatra, de el is próbálják kerülni azt, amit már nem tudnak kezelni. Az üresség érzését próbálják meg kitölteni az ún.: illúziók, a mágikus- telepatikus gondolkodás, a vonatkoztatásos gondolatok.

§         Más skizotípiások tevékenyebbek; heves affektusaikat ellenőrzik, mert félnek a megalázottságtól ill. visszautasítástól, ami ellen zárkózottsággal védekeznek. / beszűkült affektivitásuk már nem eleve meglévő prediszpozíció, hanem a védekezés eredménye / Másoktól és önmaguktól is eleidegenednek. / deperszonalizáció / Ezek a magatartásformák késztetik őket bizarr viselkedésre, gondolatokra, v. észrevevésekre.

Önjellemzés, panaszok:

§         Mintha a nemlét határán léteznének

§         Eláraszthatja a teljes dezintegrációtól, széthullástól és nemléttől való félelem, ezek ellen védekeznek babonával, gyanakvással, illúziókkal…

§         A súlyosabb deperszonalizáció heves pszcihotikus attakokat válthat ki

§         A több stimulus számukra nagyobb problémát jelent, mint a kevesebb, pl., ha visszahúzódásukat fel kell adniuk. Ilyenkor kiürülnek, egy másik világba sodródnak, v. paranoid, ill. agresszív kitöréseket mutatnak.

Interperszonális érvényesülés: szeszélyesen alakul. Rossz az iskolai és munkahelyi előmenetelük, sokan egyedülállók, ha házasságot kötnek, többségük elvált lesz. Érvényesülési problémáik oka a társas szorongás és az értéktelenségi érzés. Nem tudnak erőt, érzelmet kifejteni a világért, a többiekért.

Társuló zavarok:

§         Dezorganizált skizofréniás zavarok: szétesett viselkedésű skizotípiások betegednek meg leginkább hebefrén skizofréniában. Fura testhelyzet, grimaszolás, idétlen nevetgélés, szósaláta, inkoherens neologizmus, kaotikus zagyvaság jellemzi őket. Illúzió, hallucináció, téveseszme is megtalálható. Súlyos regresszió válhat jellemzővé.

§         Skizofreniform epizódok: ált. a betegek ttalan szorongások és impulzív késztetések elszabadulása előzi meg. A viselkedés zavaros, a gondolkodást a primér folyamatok jellemzik, halucináció léphet fel, ill. kialakulhat a kataton állapot.

§         Reziduális skizofrénia: képes vmennyire kezelni és ellenőrizni bizarr érzelmeit és gondolatait. Az egészen súlyos esetek kataton izgatottságig fejlődhetnek. Ezek pszichotikus kitörések, nem ritkán a skizotípiás biztonsági szelepeként tekinthetők. / tehát bmennyire abnormálisak, adaptívnak tekinthetők /

A társuló és átfedő személyiségzavarok:

§         Kevert skizotípiás skizoid személyiség: érzéketlen az érzelmekkel, ezért teste és lelke szétválását éli át, mintha nem is létezne, tudatos működése csak a deperszonalizációt regisztrálja. Kognitív működése homályos, beszéde monoton, társas érintkezésekben tompa. Félelmet él át, mert halottnak, megkövültnek érzi magát. Az én elvesztése pszichotikus állapotot szülhet / v. aktivitás, v. a világtól való teljes eltávolodás jellemzi ezt az állapotot /

§         Kevert skizotípiás- elkerülő személyiség: gátolt, elszigetelt, szorongó, aggodalmaskodó. Kiöli érzelmeit, elkerülni igyekszik a társas kapcsolatokat /védekezés /. Önértékelése negatív, másoktól nem vár semmit, apátia és társtalanság jellemzi, valódi érzelmeit és törekvéseit tagadja. Fantáziába merül, páncélt húz magára. Értelmetlenül kommunikál, h. felhívja magára a figyelmet, uakkor pszeudoközeget teremt magának. Megszégyenülési élmények hatására azonban pszichotikus zavar alakulhat ki. Kontrolljukat a félelem elszakítja, hosztilis, primitív impulzusok törnek elő.

§         Dekompenzált skizotípiás személyiség: legjellemzőbb jegye a szociális izoláció. Kommunikációjában neologizmusok jelennek meg, esetleg még szósaláták is. Szokatlan modorosságok és automatizmusok jellemzik. Az affektusok hiánya, a gondolkodás inkoherenciája, ill. téveseszmék és a hallucinációk, vmint doxazmák. Képtelenek a környezetet szelektíven pásztázni / kiválasztani a lényegeset, mint én J / , gondolataik ezért szétszórtak. Tetteik és verbalizációjuk szokatlan, a valóság irreálisnak tűnik a számukra. A szociális elidegenedés mellett megfigyelhető az önmaguktól való elidegenedés is. / eleinte szándékos a védekezés miatt / a beteg a részt vevő, létrehozó és megfigyelő szerepben is félelemmel nézi saját énjét.

 

Elkülönítő diagnózis:

§         A skizotípiás szindróma idült, mélyen rözült szindróma

§         Lényegi összetevőjét, a deperszonalizációs zavart önállóan is diagnosztizálhatnánk, ha nem lennének egyéb tünetek.

§          Főként a reziduális skizofrénától nehéz differenciálni, de a reziduális jelzőt csak akkor használhatjuk, ha már korábban lezajlott pszichotikus epizód.

 

Hajlamosító és formatív háttér:

§         a skizotípiások egy részénél biológiai örökség passzív infantilis viselkedésmintázatot eredményezhet, amihez szegényes stimuláció és közömbös szülői magatartás társulhat. A hibás, homályos családi kommunikáció is hozzájárulhat, h. a kapcsolatokban kellemtelenséget megélő személyiség alakul ki. Az önsorsrontó defektusok között a legelterjedtebb az érzelmi tapasztalást gyengítő affektív defektusok, a perceptív érzéketlenségek, ill. az események megkülönböztethetőségét lehetetlenné tevő kognitív homályosságok. Ezek a személyek nem szereznek szociális készségeket, így már kész is a bűvös kör

§         a skizotípiások egy másik csoportjánál: a családban sok aggodalmaskodó, szorongó v. kognitíve zavaros személy lelhető fel. Csecsemőként sokszor félősen viselkednek, ami a szülők elutasításéhoz vezethet. Ezért önbizalmuk megtört, nem bíznak a kapcsolatokban. Önsorsrontó stratégiájuk: befelé fordulnak, képzelődnek, ill. a kogníció világosságának elhomályosítása, a kommunikáció lepusztítása, védekezéseik felerősítik kisebbrendűségi érzéseiket. Fantáziáik, illúzióik célja is kompenzatórikus jellegű.

§         Skizotípiás személyiség dekompenzálódásának folyamata:

v     Úgy érzi, h. nincs sok értelme a valósággal szembenézni

v     Kapcsolatai számát minimálisra csökkenti.

v     A skizotípiás dekompenzáció alattomosan halad előre; a valós események egyre inkább fantomizálódnak; a valóság olyan lesz, mint egy árnyjáték.

v     A személy lehorgonyozatlan, elveszik az irányítás lehetősége

 

 

Egyéni pszichoterápia:

§      Diszkontinuitásérzés: azok a skizotípiások, akik kognitív kisiklásokra hajlamosak, sokszor tapasztalnak időre, ill. személyre vonatkozó diszkontinuitásérzéseket. Az erre irányuló tisztázó megjegyzések sokat segítenek. Fontos a terapeuta pontos megfogalmazása, önkifejezése, mert ez segít a betegnek a terapeutáról való integrált és stabil kép kialakításában.

§      Anhedonia: / örömtelenség / vszínűleg neurofiziológiai okokra vezethető vissza.  Emberi kapcsolatai ambivalensek. A skizotípiások örömöt nem éreznek, viszont érzékenyek a konfliktusokra. A közeli kapcsolatokat épp azért kerülik, mert úgy hiszik, h, azok csak fájdalommal járnak. Kevésbé hajlamosak az öndestrukcióra, mint a hangulatbetegek.

§      A félremagyarázás tendenciája: ezzel a típussal a legvesződségesebb a terápia. / Mert: a kedélyzavarosok olyannak látják a világot, amilyen, csak túl- v. alulreagálja; a valóságos, nem túl nagy csapás pl.: dühkitörést válthat ki belőle./ A skizotípiás nem reagál ilyen látványosan, de a világot nem olyannak látja, amilyen. A hibás kognitív működés nem teszi számára lehetővé, h. helyesen értékelje a helyzetet és a beteg jelképekre, lehetséges helyzetekre nem pedig  tényekre reagál. / félreértelmez, félremagyaráz- mizinterpretál / Ezért a terapeutának meg kell ismételnie a példáit és értelmezéseit, mert minden apróság újdonság jellegét öltheti a beteg számára.

§      Konkretizmus: és a humortalanság is gyakori skizotípiás vonás. Szó szerint veszi a dolgokat, nem képes áttételekben gondolkodni. A humortalanság talán az örömtelenség visszatükröződése. Emiatt a terapeuta az ülést unalmasnak érezheti, de meg kell találnia a módját, h. az unalmat építően használja. / a beteg sokszor kényelmetlenül érzi magát, így nem beszél biz. dolgokról, sokszor emiatt alakul ki az unalmasság érzése /

§      Én- határproblémák: a skizotípiásoknál, kevésbé ugyan, mint a skizofréneknél, de megtalálható az ego- diffúzió. DE sajátos összeolvadás, ill. én- érzéstorzulások a skizotípiás személy védelmét szolgálják. Megfelelő kezelése lehet pl.: az ülés pontos kezdete és befejezése, a terapeuta világos lehatárolódása a betegtől, ill. a terapeuta indítsa meg többször az intervencióját / "érzésem szerint ön engem úgy lát…" /

§      A felvilágosítás igénye: a terapeuta a beteg valóságérzékelő szerveként működik, mert a beteg nehezen képes megérteni, h. mások mit akarnak & bizonytalanok az interperszonális helyzetekben tőlük elvárt válaszokat illetően.

§      Az emberi kapcsolatok szükségessége: a kontinuum centrumában a skizotípiások állnak, a két végén pedig a rövid pszichotikus epizódokra hajlók és a a krónikusan visszahúzódók, akik bizonytalanok, szorongóak, de ritkán van pszichotikusepizódjuk- v. egyáltalán nem. Az utóbbiak ált. nem keresnek fel terapeutát, bár néha családjuk elviszi őket. Ekkor gyakran kimaradnak a terápiából. Egyes, kevésbé szimptomatikus skizotípiások maguk keresnek terápiát, de nem nehézségeik leküzdésére, hanem inkább magányukat akarják oldani. A terapeuta sokszor érzi úgy, . nem történik semmi, ám a páciens élete " jobban megy ", ami a terápiás kapcsolat biztonságára vezethető vissza.

§      Hipochondriázis: a skizotípiások 1/3- a mutat hipochondriás tüneteket. Ez gyakran ölt bizarr jelleget, s a néma szervekre összpontosul, melyekből normális esetben nem tudatosítunk szenzoros ingereket. / vér, kötőszövet, csontok / Az is jellemző, h. egyidejűleg többféle panasz is megjelenhet, melyek közül az egyik valóságos tünet, a másiknak viszont nincs fiziológiai megjelenése. Jelentősebb stresszek hatására a hipochondriás érzések felerősödnek. A terapeutának nem szabad frontális támadásnak kitenni a hipochondria miatt, mert az ált. kompenzációként jelenik meg. De ne is támogassa a beteget a hipochondria fenntartásában.

§      Az ülések gyakorisága és tartama: állapottól függ. Legtöbbször szupportív jellegű terápia javallott. Ügyelni kell a paranoid trendre, mert, ha azonos nemű a terapeuta, akkor a heti több alkalommal történő találkozás homoszexuális szorongásokat gerjeszthetnek a betegben.

§      Terápiás célok: egyes típusok jól motiváltak az exploratív technikákra, néhány éves kezelés során drámai változások állhatnak be.

 

Más terápiás formák:

§         Viselkedésterápia: ha szeretne jobban beilleszkedni, akkor az öltözködésén, beszédén, viselkedésén kell változtatni. Meg lehet ezt tenni pl.: video- feedback segítségével

§         Csoport- és házasságterápia: a gátolt és zárkózott skizotípiások esetén fontos tudatosítani bennük, h. más embereknek is vannak olyan fantáziáik, önkritikus gondolataik, mint nekik, & lehet őket szeretni annak ellenére, h. meg vannak győződve az ellenkezőjéről. Azonban, sokszor maguk a többiek nem fogadják be a skizotípiást, ez persze ált. különcségének fokától függ. Ha egy skizotípiás eljut a házasságig, akkor a problémája v. az, h. túlérzékeny, v. az, h. nincs empátiája. A túlérzékenyen könnyebb segíteni.

§         Szomatikus terápia: az átmeneti pszichotikus epizódokra hajló skizotípiások motiváltabbak a segítségkérésre. Nekik krízisek esetén jót tehet egy rövid anxiolitikus / szorongáscsökkentő / kúra. A gyógyszerekre leginkább reagáló klinikai tünetek között Goldberg az illúziókat, a vonatkoztatásos gondolkodást, a pszichoticizmust, a fóbiás szorongást, és az obszesszív- kompulzív tüneteket említette, ill. a thiothixent találta a leghatékonyabb gyógyszernek. Skizotípiás vonásokkal jellemzett borderline betegeknél Soloff a haloperidolt találta a legakalmasabbnak.

§         Hospitalizáció: ált. a skizotípiások olyan munkát választanak, ami nem emberekkel foglalkozik. Vannak közülük sokan, akiknek szuicid hajlamai vannak; számukra hatásosabb az intézményi keretek közti kezelés.

 

Prognózis:

§         Talán az összes személyiségzavar közül a skizotípiás jövője a legkevesebb.

§         A hospitalizáció sokszor magában rejti a szociális izolációt, ill. a függőséget, a személyzet nemtörődömségével együtt ez jelentősen rontja a helyzetet.

§         Az elsődleges terápiás fókusznak az önértékelésre kell irányulnia

§         A gyógyszerek segíthetnek az irrac. impulzusok megfékezésében

§         A terápia kezdetén a szupportív, közepén a kognitív csoporttechnikák alkalmazandók

§         Az analitikus módszerek  nem igazán ajánlottak

§         Az osztályos kezelés pedig lehetőleg rövid legyen