Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


paranoid személyiségzavar

2008.01.27

 

 Paranoid személyiségzavar

Az ilyen ember majdnem mindig, mindenre gyanakszik, sértődékeny, rideg, túlérzékeny, merev. Mindig attól fél, hogy mások esetleg kihasználják, becsapják, ezért bizalmatlan, titkolódzó, nincsenek közeli kapcsolatai.

Környezetének egyes megnyilvánulásait túlértékeli, szerinte ezek ellene történnek. Embertársainak tetteit fenyegetőnek érzi, úgy véli, szándékuk az ő lealacsonyítása, megalázása. Mindig rosszra gyanakszik, így állandóan vizslatja környezetét. Mindez folyamatos készenléti állapotot, feszültséget jelent számára, képtelen megnyugodni. Ingerlékeny, hajlamos a féltékenykedésre, szinte nincs humorérzéke. Igen érzékeny a szégyenre, vereségre. Férfiak körében gyakoribb.

 

A paranoid személyiségzavar típusosan gyanakvó, bizalmatlan, túlérzékeny, makacs, merev, kompromisszumra nem vagy csak nagyon nehezen képes, az érzelmeit elfojtja. Az embereket nem engedi közel magához, rosszat sejtve tart tőlük, nincsen humora. Emberi kapcsolataiban féltékeny, szélsőséges esetben a perlekedésre is hajlamos; ez a személyiségzavar érdekes módon sokszor társul hatalmi vággyal. Mindezek mellett hihet olyat, hogy kémkednek utána, nem bízik senkiben. Gyakoribb a férfiak között. Erre hajlamosító tényező a halláskárosultság (az elégtelen információbevitel jó táptalaja a paranoiditásnak) és az emigráns lét.

 

 

A pszichológiai háttér lényege ebben az esetben az, hogy az illető a saját elfogadhatatlan késztetéseit vetíti ki környezetébe: a gyakorlatban például sokszor épp az lesz betegesen féltékeny, aki a leginkább hajlamos lenne a félrelépésre, ha nem fojtaná el és nem vetítené ki ezt a késztetését a társára. A paranoid személyiségzavar előfordulási gyakorisága a skizofrének családtagjainak körében magasabb, mint az átlag populációban. Ezt a személyiségzavart korábban szoros összefüggésbe hozták a homoszexualitással, azonban ezt ma ezt már vitatják.