Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


nárcisztikus személyiségzavar

2008.01.27

 

Nárcisztikus (önimádó) személyiségzavar

Mértéktelenül énközpontú, önszerető, képtelen a másik érzéseit, gondolatait észrevenni, kizárólag magával törődik, magát felsőbbrendűnek gondolja, olyan embernek, akire más szabályok érvényesek, akinek különleges jogai vannak. Kapcsolatai felszínesek, társai önszeretete fenntartásában eszközök, arra kellenek, hogy kiszolgálják, dolgozzanak helyette, felnézzenek rá, elismerjék. Hogy mindenki csak őt istenítse ezért rövid ideig még megnyerő, elbűvölő is tud lenni. Hoszszú távú kapcsolatot alig tud létesíteni, mert ennek során (legalább részben) háttérbe kellene szorítania önimádását. Nem is vágyik komoly, bensőséges kapcsolatra. Viselkedése gyakran irigy, mohó, követelődző, mert mindent a magáénak akar tudni. A nácisztikus ember nem adja fel könnyen, az istenítés vágyától hajtva gyakran találjuk a tudomány, politika, művészet csúcsain őt. Céljának elérése miatt akár az önfeláldozás, alázat álarcát is magára veszi, de e mögött is felsőbbrendűségi, önimádó gondolat, késztetés lakozik.

Kudarc esetén visszahúzódik, de ezt is saját nagysága jeleként mutatja. Saját jelentőségét, a világban való szerepét hatványozottan többnek éli meg, sikeresnek, tökéletesnek, hatalmasnak érzi magát, gondolatai állandóan e körül járnak. Az ilyen ember rendkívül sérülékeny, a légvárait ért enyhe kritika is indulatot, feszültséget, dühöt vált ki benne, ezért az ilyen helyzeteket próbálja kerülni. Látszatvilágban él, mindenkivel el akarja hitetni a magával való elégedettség hamis képét. Kedvességet, melegséget vár, de viszonozni képtelen. (A modern világ nagyban kedvez ezen személyiségzavar megjelenésének, hiszen az ember születésétől fogva olyan közegben él, ahol minden szükségletéről hatalmas ipari-szolgáltatói szervezetek gondoskodnak, így könnyen kialakulhat a minden énértem van gondolkodásmód.)

 

  Narcisztikus személyiségzavar: a beteg saját jelentőségét felfokozottan éli meg, sikeresnek, hatalmasnak, szépnek, illetve intelligensnek képzeli magát, erről fantáziál. Nagyon sérülékeny, környezete enyhe kritikájára is erős indulattal, haraggal reagál. Emiatt kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben kudarc érheti. A környezetében lévő emberek figyelméért sóvárog, igénybe veszi, sőt kihasználja őket kivételes képességeire hivatkozva. Kedvességet, meleg érzéseket vár tőlünk – soha nem anyagi előnyöket – de ezeket nem képes viszonozni. A személyiség fensőbbségének érzése sokszor rejtve maradhat mások előtt, sőt az önfeláldozás, a szerénység álarcában jelenhet meg, csak akkor mutatkozik meg, ha visszautasítás éri őt.

 

Itt az énközpontúság olyan mértéket ölt, hogy a személy képtelen észrevenni és tolerálni mások érzelmeit, emberi kapcsolatai így felszínesek maradnak. Csak a hódolatot szereti, a kritikát nem. Egója hatalmasra duzzad, (kompenzálva sok kisebbrendűségi érzést, vagy valódi kötődési képtelenséget, sekélyes érzelmeket). Ha ezt a "lufit" sérelem éri, könnyen kipukkad.

Narcisztikus személyiség

A személyiség a gondolkodás, érzelmek és viselkedés azon mintáit jelenti, melyek az egyén személyes stílusát meghatározzák. Ugyanakkor a társas környezetünkkel való érintkezéseinket is befolyásolja. A narcisztikus személyiség, a személyiségzavarok közé sorolható, amely már gyermekkorban kialakulhat. Ez a személyiségzavar a nevét a görög mitológiából kapta, Narciusz nevű királyfiról, aki beleszeretett saját tükörképébe. Ezzel meg is van a magyarázat, a narciszmus önimádatot jelent. A narcisztikus személyiség krónikus és elsöprő nagyzási mániával, az elismerésre való kiéhezettséggel és nagyfokú empátia hiánnyal jár együtt. Ezek a személyek nagy sikerről, hatalomról túlzó önmegvalósításról álmodoznak, követelőzőek, folyamatosan felhívják magukra környezetük figyelmét, az őket körülvevő közvetlen környezetben viszont tapintatlanokká válnak. Ez a személyiségzavar úgy alakulhat ki, hogy a kora gyermekkori kedvezőtlen bánásmód kialakíthat a gyerekben egy torz énképet, illetve ha túlkényezteti a szülő a gyermekét ugyanezt a hatást érheti el. A narcisztikus személyiségek gyakran depressziósak, mivel környezetük nehezen tolerálja viselkedésüket. Időnként, túlzó kedvességükkel, palástolják valódi énjüket. A felnőtt népesség kevesebb, mint 1 %-át érinti ez a személyiségzavar. A kiskamaszoknál előfordul ez a fajta viselkedés, ez nem vezet még aggodalomra, mivel az ő korosztályukban ez egy természetes jelenség. Az írásban számos jel mutat arra, hogy miként lehet ezt a problémát kiszűrni.