Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


dependens személyiségzavar

2008.01.27

 

Dependens (függő, alárendelő) személyiségzavar

Ő az, aki megpróbál mindig másokra támaszkodni, másoknak alárendelni magát. Magával kapcsolatban döntéseket nehezen hoz, a felelősségvállalástól szorong. Nehezen viseli az egyedüllétet, saját vágyait, érdekeit alig nyilvánítja ki.

A másik ember kívánságaira kifejezett szolgálatkészséget mutat, akaratereje gyenge, folyamatosan az erősnek gondolt másik alá rendelődik, túlzott ragaszkodása teher a környezetének. Tulajdonságai időnként önfeláldozó viselkedésben jelennek meg. Erősen szorong, hogy a másiktól eltávolodjon, folyamatos önbizalomhiány jellemzi. A mindenkinek megfelelés az elsődleges számára: senkit nem akar zavarni, bocsánatot kér, hogy létezik, amivel környezetét mind jobban felidegesíti. Ha a másikat, az erős partnert elveszíti, élete lehetetlenné válhat.

Az említett személyiségzavarok az esetek jó részében nem teljesen tiszta formában jelentkeznek, hanem a különböző típusok, viselkedési minták keverednek. Nagyon fontos hangsúlyoznunk, hogy ilyen tünetek, gondolkodásbeli, hangulati, érzelmi, indulati zavarok egészséges embernél is jelentkezhetnek, azonban csak átmeneti időszakra, míg a személyiségzavarnál ezek a tünetek hosszan, évekig, évtizedekig, gyakran egész életen keresztül fennállnak, az illető egész életútját jelentősen befolyásolják!

 

Ha Önnek dependens személyiségzavara van, akkor nem bízik saját képességeiben, úgy érzi, nem tud gondoskodni magáról, s másokra kell hagyatkoznia. Ha elválás vagy magány fenyegeti, pánikot és teljes kiszolgáltatottságot érezhet. Tekintet nélkül a valóságos helyzetre, folyton úgy érzi, hogy nem képes egyedül megoldani az életét. Mindig másoktól vár útmutatást, a legcsekélyebb jelentőségű kérdésben is. Hogy biztosan számíthasson az igényelt gondoskodásra és támaszra, saját igényeit és vágyait teljesen alárendeli másokénak. Nem szívesen fejezi ki egyet nem értését, esetleg arctalannak, simulékonynak, megalázkodó típusnak tűnik.

 

 Dependens személyiségzavar: a beteg szolgálatkészséget mutat a másik ember kívánságainak teljesítésére – a gyenge akaratú embereket nevezik dependens karakterűnek. Fokozott igénye van arra, hogy a másik ember törődjön vele. Kevés készséget mutat, hogy örüljön, kerüli a felelősség vállalást, állandó önbizalomhiánnyal küszködik, inkább másokat szolgál ki.   Terápiás lehetőségek: mivel a személyiségzavarok korai eredetűek, mélyen beágyazott attitűdöt és magatartásmódot jelentenek a kisgyermekkortól kezdődően a felnőttkorig, emiatt a kezeléssel nem érhető el könnyen személyiségbeli változás. A csoportterápiás konfrontációk értékesnek bizonyultak a kezelés során. A csoport tagjainak visszajelzései már lehetetlenné teszik a beteg számára, hogy ne vegyen tudomást a saját adaptációs zavaráról, maladaptív viselkedéséről, így személyközi kapcsolatai, viselkedési stílusa egyre inkább jó irányba változik. A szocioterápia során ezeket a tapasztalatokat igyekeznek hasznosítani, akár intézményes keretek között, akár családi környezetben.

 

A "félember". Gyenge akaraterő, szorongás az egyedülléttől, a döntésektől, a felelősségtől, ragaszkodó, passzív, önfeláldozó. Szüksége van egy erős másikra. Megtévesztő, mert a felszínen nagyon passzívnak és erőtlennek tűnő egyén a felszín alatt erős agresszív késztetéseket hordoz. Nőknél gyakoribb, de ilyenek a "papucsférjek" is.