Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


skizofrénia 1.

2008.02.03
Ha pszichiátriai betegségrôl beszélünk, mindenkinek elôször a szkizofrénia jut az eszébe. Hiszen a szkizofrénia a legismertebb, a legtöbb elôítélettel kezelt betegség. Ez nem véletlen, hiszen ez az a kórforma, melynek diagnosztikus kritériumrendszere az egyik legváltozékonyabb. Emlékeztetôül: Bleuler csoportosította alap- és járulékos tünetekre a betegséget. A négy alaptünet, a „négy A"-ként határozta meg, az 1) asszociációs zavarokban, 2) affektív zavarokban, 3) autizmusban, és az 4) ambivalenciában, ehhez a járulékos tüneteknek az érzékcsalódásokat, a magatartászavarokat kapcsolta. K. Schneider elsôrangú (pl.: gondolatok felhangosodása, párbeszédes, vagy kommentáló hallucinációk, gondolatelvonás, gondolat beültetés) és másodrangú tüneteket különít el (percepciós zavarok, tanácstalanság, hangulatingadozások, érzelmi elszegényedés). Nyírô kiemelte _ rendkívül korszerűen _, hogy a szkizofrénia-fogalom valójában heterogén eredetű kórképcsoportot takar. Az egyik legújabb Crow besorolási javaslata: I. típusú (pozitív tünetes szkizofrénia) valamint II. típusú (negatív tünetes szkizofrénia). A szkizofrénia-spektrum, mint betegség-kategória azt jelenti, hogy a kórkép legsúlyosabb állapotától a szinte a legenyhébb fokáig terjedô minden átmenetet magában foglal. E szemléletben három tünetcsoportot különítünk el: Akut szkizofrénia tünetcsoport: nagyon hasonlatos a K. Schneider-féle elsôrangú tünetekhez.
  • Téveseszmék: leggyakrabban üldöztetéses tartalmúak, de nem ritkák az „elvont" filozófiai, vallási tartalmak, a befolyásoltatásos élmények is.
  • Érzékcsalódások: akusztikus jellegűek, gyakran pszeudo-hallucinációk (pl. a beteg a fejében hallja), párbeszédesek, vagy kommentáló jellegűek, elôfordul, hogy a gondolatok felhangosodnak, vagy saját gondolatait hallja vissza.
  • Fellazult asszociációk: széles határok között változhat, az enyhe inkoherenciától a gondolattöredékeken, neologizmákig is terjedhet.
  • Jellemzô még a deperszonalizáció és derealizáció, mely az éntudat sajátos zavarát tükrözi.
  • Az érzelmi állapot is széles határok között váltakozik. Az inadekvát érzelmi megnyilvánulásoktól a tévelyhangulaton (Wahnstimmung) át a kontaktusképtelenségig terjedhet.
  • A figyelem is sajátos változásokat mutathat, melyeket a különbözô pszichopatológiai élmények befolyásolnak.
  • Így magatartása is gyakran bizarr, normákat nem tartó.
Az idült szkizofrénia tünetcsoportjára jellemzô az indítékszegénység, a passzivitás, az elhanyagoltság, meglassult és rövid verbális kommunikáció, szegényes mimika és pantomimika, esetleg katatóniás tünetek. Érzelmileg elsivárosodik, szociális kapcsolatai romlanak, izolálódik, deklasszálódik. A szkizoid tünetcsoport esetében a klinikai képet az érzelmi élet zavara és a szociális kapcsolatok hanyatlása jellemzi, autisztikus irányba fordul. A fenti klinikai képek jelentik vagy jelenthetik a szkizofrénia diagnózisát. Nincs olyan tünete, mely egyértelműen megerôsíti vagy kizárja a szkizofréniát. Változatlanul a fenti tünetek hosszú idôn keresztüli fennállása alapján állítható fel. Tehát a szkizofrénia diagnózisa szakmai megállapodásokon múlik, illetve ezek változása alapján változik. A DSM-III (Diagnostic Research Criteria, anno 1980) megjelenése óta az angolszász világban felére/hatodára csökkent az új szkizofrén betegek száma. Ilyen értelemben változott a BNO-10 kritériumrendszere is. Diagnózis akkor állítható fel, ha a típusos tüneteknek legalább fél éven keresztül észlelve legalább 1 hónapot tartanak. Hagyományosan 1%-a a népességnek szkizofrén. Tehát szkizofréniára kell gondolni, ha a gondolkodás zavara (lásd fentebb) kimutatható, az irányítottság érzése megfigyelhetô, érzékcsalódások, téveseszmék jelentkezésekor, ha elszíntelenedô érzelmi életet találunk, ha az asszociációk fellazulnak, a pszichomotoros tempó meglassul, iniciatíva szegénység lép fel, mely miatt is romlanak a szociális kapcsolatok. A fenti tünetek bármelyike vagy bármilyen kombinációja a szkizofrénia gyanúját veti fel. A diagnózis felállítása pszichiáter számára sem mindig könnyű. Leggyakrabban a kezelésbevétel igénye a hozzátartozókban merül fel, a megváltozott magatartás miatt. A korábban „szabályos" kliens viselkedése szemetszúróan megváltozik, vagy zavaró érzékcsalódások teszik szükségessé a kezelést. Ritkán veszélyeztetô magatartás is jelentkezhet. Az elsô interjúk során gyakran kiderül, hogy a betegség megjelenése elôtt is személyisége kissé eltért a szokásostól, zárkózottabb, visszahúzódóbb, sérülékenyebb, érzékenyebb volt, mint a környezete. Gyakran arra is fény derül, hogy a betegség „kirobbanását" megelôzôen is voltak olyan „prodromális" jelek, érzelmi kitörések, érdeklôdés markáns megváltozása, stb., ami általában utólag nyer jelentôséget. A vizsgálat során derül ki, hogy a környezet számára érthetetlen, bizarr magatartást gyakran az inkoherens gondolkodás jelenti. Ahhoz, hogy klinikai szempontból megközelítôen releváns diagnózist tudjunk felállítani, némi pszichopatológiai ismeretre van szükség. Elevenítsük fel azokat a fogalmakat, amelyeket az egyetemi képzés során szereztünk. Három olyan pszichopatológiai jelenségcsoport van, melyet szükséges végiggondolni:
  • 1. Az észrevevés (percepció) és a felfogás (appercepció) zavarai.
  • 2. A gondolkodás zavarai
  • 3. Az érzelmi élet zavarai
Az észrevevés és felfogás zavarai. A világ megismerése közvetlen és közvetett úton történik. A közvetlen megismerés az érzékszervi érzékeléssel, a közvetett pedig általában a beszéd segítségével történik. Nemcsak a külsô világról, hanem saját működésünkrôl is a percepció útján szerezzük ismereteket. A percepció során keletkezett érzeteket a központi idegrendszer összeveti a korábban szerzett ismeretekkel és felfogás lesz belôle. A belsô szerveinkbôl érkezô érzetek tudatosulás helyett a közérzetben integrálódnak. Az észrevevés zavarainak egyik csoportja az intenzitásbeli zavar, mely lehet csökkent (hipesztézia) és fokozott (hiperesztezia). Hipesztéziát leggyakrabban olyan esetekben észlelhetünk, ha a tudat éberségi szintje csökken. Ilyen helyzet figyelhetô meg erôs érzelmi igénybevétel, nagy intenzitású indulatok kapcsán, de megfigyelhetô gyengeelméjűek esetében is. A hiperesztézia inkább valamiféle kimerülés, súlyos senyvesztô betegség kapcsán jelentkezhet. Az illúziók és a hallucinációk a téves észrevevések. Az illúzió valamely külsô inger hatására létrejövô téves észrevevés, tehát egyfajta ítélethamisítás. Az illúzió kialakulását segítheti a tudati szint csökkenése (hipnagóg állapot), az érzelmi feszültség valamint a figyelem beszűkülése. Egészséges individuum ezt rendszerint korrigálja. Az érzékcsalódások ellenben külsô inger nélkül létrejövô kóros észrevevések. Ilyennek tekinthetô, pl. a figyelmetlenségi illúzió, mint a sajtóhiba, az affektív illúzió, mikor az indulat megváltoztatja az észrevevést. Ha a figyelem elterelôdésekor jelentkezô észrevevés, melyben sem affektus, sem realitásítélet nincs, azt pareidoliának nevezzük. Ez az a jelenség, amikor pl. a felhôkben alakot vélünk felfedezni. Kóros az illúzió akkor, ha a túlértékelt eszmék irányítják az észrevevést. A valódi hallucinációk a valóságos észrevevés minden tulajdonságával rendelkeznek, míg a pszeudo-hallucinációk esetében az érzékelés egyes elemei hiányozhatnak, a beteg el tudja különíteni a valóságtól _ szemben a valódi hallucinációval _ ennek ellenére nem korrigálja, és kóros következtetések alapja lesz. A belsô szervi érzékelés zavaraiban leggyakrabban testséma zavarok és kóros szervérzések (cönesztopátiák) fordulnak elô. A tudat állapota nagyban befolyásolja az érzékcsalódások milyenségét. Ha a tudat világossága csökkent, akkor gyakrabban fordul elô valódi hallucináció, pl.delíriumban, tiszta tudat mellett inkább pszeudo-hallucináció alakul ki. Megkülönböztetünk vizuális, akusztikus, ízérzésbeli, szaglási, tapintási (haptikus) és egyéb hallucinációkat, de lehetnek továbbá elemiek, komplexek és multiszenzoriálisak. Az elemi vizuális hallucinációt photopsianak, az összetettet viziónak nevezzük. Ha zajt, búgást hallucinálunk, azt akoazmanak nevezzük, míg a hanghallásos hallucinációt phonémának. Néhány speciális hallucinációt meg kell említeni: a) emlékezethallucináció az a jelenség, ha a kliensnek olyan emlékképei vannak, amelyeket nem élt át. b) Hasonlóan speciális élmény a deja vu és jamais vu jelenség. c) Néha megfigyelhetô a pszeudológia phantastica, amikor képzeletben született elbeszélést valóságként él meg. De hasonló a d) confabuláció is. A gondolkodás zavarai. Gondolkodásnak egy helyzet által meghatározott feladat megoldására irányuló „belsô tevékenységet" értjük. Ez a bonyolult folyamat az emlékek figyelembevételével, a tanulás során szerzett ismeretek mérlegelésével, a képzetek és fogalmak produktív összekapcsolásával történik. Beszélhetünk személyközeli gondolkodásról, mely azt jelenti, hogy a gondolkodás személyes természetű és színezetű, többnyire egyedi jellegű. Személytávoli a gondolkodás akkor, ha közkincset képezô képzetekkel és fogalmakkal dolgozik, logikai szabályokat és társadalmi szokásokat követ. Ez mesterséges elkülönítés, többnyire harmonikusan egyensúlyban van a különbözô szituációkkal. Ha ez a harmónia felbomlik, pszichopatológiai tünetként értelmezendô. Ha a személyközeli gondolkodás kerül túlsúlyba, akkor a gondolkodás rendszerint nehezen korrigálható affektív torzulást szenved. Ekkor katathymiáról beszélünk. A katathymia önmagában nem kóros. Onto- és filogenetikailag ôsibb, megfigyelhetô gyermekeknél, regresszív állapotokban és gyakrabban primitív társadalmakban. A gondolkodási folyamat bonyolultsága miatt érdemes didaktikus szempontok szerint csoportosítani a gondolkodás rendellenességeit, melyek esetleg egy-egy elemre vonatkoznak, de a gondolkodás egészét érintik. A képzet- és a fogalomalkotás zavarai: gondolnunk kell arra, hogy érzékszervi fogyatékosságok esetében gyakran a képzetek kialakulása eleve akadályozott. Hasonlóan hiányos vagy zavart lehet a gondolkodás gyengeelméjűség esetében. Gyakran megfigyelhetô, alacsony intelligenciájú emberek eleven, színes képzetanyaggal bírva, kevés vagy inadekvát fogalmakkal felruházva szalon-idióta-ként jelennek meg. Típusosan a szalon-idióta tudálékos, fölényes módon nagyszámú fogalommal dobálódzik, alaposabb odafigyelés után kiderül, hogy a fogalmai üresek, felszínesek, zavarosak. Szkizofréniában néha a beteg új fogalmakat alkot (neologizma), mely szónak csak a patológiás fogalomkörben van értelme. Ritkábban a neologizmákból felépített nyelvet használ a beteg (onematopoesis). A gondolkodás tempójának zavara: ide tartoznak a formai zavarok, mint pl. a gondolkodás felgyorsulása, mely általában jó közérzettel, logorrhoeaval (fokozott beszédkészség) jár. Ha a gondolkodás oly mértékben felgyorsul, hogy a minôségi gondolkodás rovására megy, akkor beszélünk gondolatrohanásról. A gondolatrohanás a beteg egészségesen nyújtott teljesítményéhez képest mindenképpen szegényesebb. Hangulatemelkedéskor gyakran kritikátlanság jelenik meg ebben az egyébként olykor szellemes, ötletgazdag, a konvenciókat levetni képes állapotban. Ha a gondolatrohanás extrém mértékű és a kifejezési próbálkozás során érthetlen szóáradatot tapasztalunk, az a sekunder incohaerentia. Mániás állapotok gyakori tünete. A gondolkodás meglassulása, ellentétben a felgyorsulással, tematikus szegénység jele. A gondolkodási folyamat üresjáratait kínzó tehetetlenségként éli meg, a meglassúbbodás, esetleg gátoltság, pl. a depresszióban meghatározó diagnosztikus jel. A gondolkodás minôségi zavara: ebbe a fogalomkörbe tartozó eltérések rendszerint függetlenek a beteg hangulatától és az intellektuális színvonalától. Ide tartozik a zárlat, a gondolkodás elakadása. Ilyenkor a beteg, aki éppen jó hangulatú, kooperáló, jó motoros működésű egyik pillanatról a másikra „elnémul" tiszta tudat mellett. Ez a csak a gondolkodásra korlátozódó zavar hosszabb-rövidebb idô alatt oldódik. Reziduális tünet nélkül elmúlik. Elkülönítendô az affektív stuportól („leblokkolás"), ami leggyakrabban érzelmileg felfokozott helyzetekben (pl. vizsga), emocionálisan labilisabb személyeknél szokott elôfordulni. Gondolattolongásról beszélünk, ha a gondolkodás folyamata öntörvényű, megállíthatatlan, gyakran lazább asszociációk kifogyhatatlan áradata. Szkizofréniában gyakori, hogy önmagukban értelmes mondatok és kijelentések minden logikai összerendezettség nélkül ömlenek, témához, szituációhoz nem köthetôek. Ez egyfajta inkoherencia, általában elsôdleges incoherenciának mondjuk, mert csak a gondolkodászavarral van összefüggésben. Ha olyan mértékben elhatalmasodik, hogy már a beteg viselkedését is befolyásolja, inkoherens zavartságról beszélünk. A gondolkodás kuszaságát akkor írjuk le, ha az asszociációk véletlenszerűek, gyakran bizarrak, különcök, csapongók. Rendszerint a kusza gondolatoknak valamiféle transzcendens értelme felsejthetô. A kuszaságban gyakran megfigyelhetô a gondolattöredékek összesűrítése, vagy hézagok megjelenése a gondolattöredékek között, esetleg szavak, gondolatok ismétlései, perseverációja, vagy egyszerűen a gondolatmenet kisiklik, kizökken. Nemritkán egyfajta modorosság is megjelenthet. A gondolkodási műveletek és szakaszok zavarai csoportban két fontos jelenség sorolható. Paralógiás a gondolkodás akkor, ha túllépi a helyzetben, feladatban indokolt határokat, a fogalmi kontúrok elmosódnak egyre több szempont úszik be mellékesen és a gondolkodás folyamatát összefoghatatlanná teszi. Alogiás a gondolkodás akkor, ha a szükséges gondolkodási lépések kimaradnak, a gondolkodás hiányos, darabos, töredékes lesz. Gondolkodási automatizmusokról beszélünk, mikor akaratlagosan nem befolyásolható jelenséget észlelünk, amikor vagy az ÉN nem ismeri el sajátjának, vagy a személyiség számára idegen, vagy direkten nem értelmezhetôek, esetleg a személyiség számára értelmetlenek. Ide sorolhatóak a hallucinációk (lásd fentebb), a tévelyötlet egyfajta bizarr, megalapozatlan ötlet, mely relevanciája a beteg számára nem kérdéses. Gondolatátvitelrôl beszélünk, ha a megfogalmazott gondolatról a beteg úgy érzi, hogy nem a sajátja. Mintahogy a gondolatelvonás lehet a gondolatelakadás „racionális" magyarázata. Elôfordulnak anancasmusok, amikor a beteg számára nem elfogadható, idegen, zavaró és logikátlan gondolatoktól nem tud szabadulni (egyfajta kényszeres jelenségrôl van szó). Ha kitöltik a „tudatot", formális gondolkodási kényszerekrôl beszélhetünk (pl. arithomománia (számolási kényszer), kételkedési kényszerek, kényszerindítékok (gyermeke megölése), ceremoniális kényszercselekvések a nyomasztó kényszeraffektusokat könnyítik. Ezt a tünetspektrumot a beteg betegségi állapotként éli meg, szemben a téveseszmével. A fóbiák jelentôsen befolyásolják a beteg viselkedését. A fóbia legyôzhetetlen félelmet jelent más ember vagy emberek számára természetes helyzetekben. Számtalan megjelenési formáját ismerjük. Leggyakrabban zoophobia, anthropophobia, claustrophobia, agoraphobia, nyktophobia, nosophobia, phobophobia, stb. A gondolkodási automatizmusok mellett rendszerint marad hatékony logikus gondolkodási funkció is. A gondolkodás személyes evidenciáinak nevezzük azokat a jellegzetességeket, melyek nem felelnek meg az átlagos és elfogadottaknak, de meghatározzák a beteg viselkedését. Tévelygondolat sok aktuális benyomást hordoz magában, a kóros vonatkoztatás több aktuális élmény között teremt patológiás kapcsolatot. Kóros jeletôségtulajdonítás ról akkor beszélünk, ha az aktuális észlések segítik a patológiás tudattartalmak kibontakozását. Téveszmék és túlértékelt eszmék fogalomköre, már elvezet minket a „téboly" világába. A téveszmék (doxazmák) nem mások, mint a kórosan meghamisított ítéletek. Felhívom a figyelmet, hogy fontos különbséget tenni a tévedés, a hit és a hiedelmek és a téveszmék között. Mik a téveszmék jellegzetességei?
  • 1. A téveszméhez való mozdíthatatlan ragaszkodás, a szubjektív bizonyosság élménye.
  • 2. Korrigálhatatlanság (a tévedést a tapasztalat módosítja), a téveszme nem változik a „kényszerítô" tapasztalat ellenére sem.
  • 3. A téveszmék tartalmai általában az abszurdak, a lehetetlenek.
  • 4. Többnyire a téveszme-tartalmak énközeliek
A túlértékelt eszme annyiban különbözik a téveszmétôl, amennyiben a tapasztalathoz bizonyos mértékig alkalmazkodik, látszólag „képlékenyebb", de lényege az esetleges változás, módosulás ellenére változatlan. Mindig a személyes elem a domináns. A túlértékelt eszmék, mint jelenségek a mindennapi életben is, pl. az elvakult szerelmeseknél, fanatikusoknál. Akkor válnak, válhatnak kórossá, ha az irrealitása nô és korrelálhatatlansága csökken. Lényeges tudnunk, hogy a tév- és túlértékelt eszmék a személyközeli gondolkodás eredményei. Ha a kórosan megváltozott hangulati élet következtében alakulnak ki, akkor holothym téveszmékrôl beszélünk, ha a vágyak nyernek kóros színezetet, akkor katathym téveszmékrôl van szó. Ha a beteg explorációja során nem követhetô a téveszmék eredete, elsôdleges téveszméknek nevezzük, míg a másodlagos téveszmék a pszichés „élet" történéseibôl levezethetôek. Gyakran észleljük a téveszmerendszerek kialakulását. Ennek kidolgozottsága természetesen függ a beteg intellektuális képességeitôl, logikai készségétôl. A téveszmék, túlértékelt eszmék, a téveszmerendszer megléte nem okoz minden esetben összeegyezhetetlen konfliktust a valósággal („kettôs könyvelés"). Fontos tudnunk, hogy a téveszme tartalma önmagában sohasem határozza meg a téveszmét. A leírásokban gyakran mégis a téveszme tartalma/jellege szerint csoportosítunk, így beszélünk egodiasztólérôl és egoszisztóléról. Az elôbbiben az „Én kibôvül", gyakran a beteg számára pozitív, kedvezô éménnyel jár, ilyenek pl.: megalomániás doxazmák. A nagyzásos tartalmak sokszor holothymek vagy a direkben hatnak a beteg hangulatára, viselkedésére. Megkülönböztetünk vallásos (religiózus), származási (genealógiai), feltalálásos (inventarius) tematikákat, melyekben idônként badar megfogalmazásokat is nyernek. Az utóbbiak többnyire „Én szűkítéssel" járnak, a beteg számára a megélés szintjén is károsak, ártalmasak mikromániás doxazmák csoportjába tartoznak. Ezek is gyakran holothymek. Depresszióban is megfigyelhetünk bűnösségi, önvádlásos vagy hypochondriás téveszméket. Gyakoriak a nihilisztikus tartalmak, mikor vagy egyes szervei működésében, esetleg saját létében is kételkedik. Ha a téveszme nem „befelé", hanem „kifelé" irányul, jelennek meg a leggyakoribb formák az üldöztetéses (perzekútoros) doxazmák, melyek valamilyen hallucinátoros élményalappal rendelkeznek. A mindennapi praxisban találkozunk eratomán doxazmákkal (szerelmi vagy féltékenységi tévely) vagy a perlekedési téveszmével (querulátoros). A tartalomból etiológiai következtetést nem lehet levonni. Az érzelmi élet zavarai. A klinikumban, ahogy a mindennapi életben is az érzelmeink több szinten befolyásolják életünket. Megkülönböztethetünk értékelô és szabályozó funkciót. Ř Mindenki valamilyen szubjektív viszonyulással van a világhoz (személyekhez, tárgyakhoz, körülményekhez, szituációkhoz). Az a viszonyulás lehet pozitív vagy negatív értékelés, ezen belül lehet intenzív vagy kevésbé intenzív. A vitális (holothymiás) érzelmek nagy valószínűséggel a vegetetív funkciókhoz kötötten „veleszületetten" alakulnak, a szociális érzelmek a személy szocializációjához kötötten működnek. A vitális érzelmek általános törvényszerűségeket mutatnak, míg a szociális érzelmek egyediek és csak a viselkedés, a verbális kapcsolat során ismerhetôk fel. Az érzelmek értékélô funkciója kondicionálással, dekondicionálással (viselkedésterápiák) alakíthatóak. Ř A szabályozó funkció a hangulatban nyilvánul meg (euthymia, dysthymia), mely az aktuálisan, egyidôben meglévô különbözô intenzitású és minôségű érzelmek eredménye. Ismert mindannyiunk számára, hogy az érzelmi élet a különbözô megközelítések kutatásai alapján a limbikus rendszerhez (Papez kör), a diencephalonnal való kapcsolat a vegetatív funkciók, a formatio reticuláris az aktiváltsági szint (éberségi szint), a neocortex kapcsolat a tudatos és automatikus cselekvések szabályozásában játszik szerepet. A személyiség fejlôdése szempontjából fontos, mert a gyermekkorban retardált emocionalitás infantilizmushoz vezet. A biológiai kutatások további részleteket tisztáztak a szorongás és félelem valamint az adrenalin kapcsolatáról (Cannon), a depressziók és chatecholamin összefüggésekrôl (Schildkraut), valamint legújabban a szerotonin, noradrenalin szerepérôl. Negatív érzelmi állapot a legmeghatározóbb megnyilvánulása a vitális szorongás érzése. Szorongás ismeretlen ingerre jelentkezô bizonytalanság néhány hónapos kortól kezdôdôen; kisgyermekkortól a biztonságérzet hiánya; teljesítmény elégedetlenségérzés iskoláskortól; pubertástól a személyiség autonómiájának és presztizsének elégtelensége alakítja ki. Ez az érzés gyakran, szinte meglepetésszerűen lepheti meg a beteget és öngyilkossági kísérletet, öngyilkosságot is okozhat. Az ambivalencia az az élmény, amikor ugyanaz a kiváltó ok egyszerre kellemes és kellemetlen élményt is jelent. A Wahnstimmung (révület) gyakran a betegség kezdetén jelentkezik egy nehezen körülírható sejtelmesség formájában. Az érzelmi élet elsivárosodása, az érzelmi reakciók csökkenése vagy hiánya is gyakori. Ilyen helyzet figyelhetô meg a szimpátiák és antipátiák abnormális eltorzulásaikor. Megfigyelhetô néha autisztikus tünet is, mikor érzelmi elszigetelôdés, befelé fordulás, visszavonulás. Motiválatlan, indokolatlan félelemi indulati reakciók jelentkezhetnek, melyek különbözô brutális jellegű haragot okozhatnak. Amnéziával (részleges vagy teljes) is járhatnak. Tapasztalatunk szerint a tünetek sokszor könnyen felismerhetôk, máskor csak sejthetôk. Gyanú esetén érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni a betegség korai felismerése végett és hogy mérlegelni lehessen a terápiás lehetôségeket. Stigmák nélkül Dokumentumfilm a szkizofrén betegek társadalmi re-integrációjáért A fôvárosi Puskin Moziban november 7-én került bemutatásra az „Aggódunk érted…" sorozat újabb dokumentumfilmje Váczi Szabó Márta forgatókönyvírásában, „Szkizofrénia" címmel. A film támogatóinak képviseletében Dr. Harangozó Judit, az Ébredések Alapítvány titkára és Dr. Romány Anna, a Johnson&Johnson gyógyszerdivíziója, a Janssen-Cilag vezérigazgatója kiemelték a média felelôsségét a szkizofrén betegekkel kapcsolatos általános társadalmi felfogás alakításában. A Janssen Cilag meghirdetett egy sajtópályázatot, amelynek témája a szkizofrén betegek destigmatizációja. A film fontos célja a szkizofréniában szenvedô betegek és hozzátartozóikkal szemben kialakult elôítéletek csökkentése és a szkizofrén betegek bátorítása az ismételt társadalmi beilleszkedésre. A vetítést követôen a szervezetek képviselôi, betegek és hozzátartozók egyaránt kifejtették véleményüket a stigmatizáció, a megbélyegzés, kiközösítés ellen. A film orvos szereplôi és a bemutatóra meghívott szakemberek: Prof. Dr. Arató Mihály, Dr. Harangozó Judit és Prof. Dr. Tringer László elmondták, hogy a terápia mellett a gyógyulási folyamat szempontjából létfontosságú a család, az egészséges emberek megértô támogatása is. A pszichiáter által irányított rehabilitációs foglalkozások, a sortársakkal való találkozásnak és fejlesztô programoknak otthont adó nappali klubok, a családterápia, a munkarehabilitációs tréningek lehetôsége mind-mind egy-egy lépéssel közelebb viszik a hétköznapi élethez való visszatérés felé a betegeket, ám az erôfeszítések sikerét nem ritkán az egészséges emberek befogadókészségének hiánya akadályozza.

Például a filmben szereplô szkizofréniában szenvedô székesfehérvári fiatal lány édesanyja és testvére aktív közreműködésével ma már ismét teljes értékű emberként folytathatja életét, egyetemi tanulmányait. S ezzel így lennének sokan, ha a betegség mellett nem kellene még embertársaink által rájuk sütött bélyeggel is együtt élniük.